urucz Adrienn/WMN: Tomi, innen majd egy kerekasztal-beszélgetésre mész, mi a téma?

Trunk Tamás: A digitalizációról fogunk beszélgetni, hogy mennyire veszélyes a netfüggőség, és hogyan lehet a digitalizáció a családban is egy generációkat összekötő kapocs.

K. A./WMN:  Te nem vagy kütyüfüggő? Azt gondolnám, telefonnal fekszel, kelsz. Hisz te vagy Dablty, a népszerű youtuber.

T. T.: Nem esem kétségbe, ha elromlik a telefonom, és, mondjuk, egy pár napig egyáltalán nincs nálam. Pont most néztem egy nagyon jó TED-előadást, mennyire fontos, hogy időnként letedd a telefont, kiiktasd pár órára. Amúgy oldschool-család vagyunk, hagyományos értékrenddel. Ez abból is látszik, hogy előbb írtam könyvet, utána indítottam YouTube-csatornát. Nem vagyok tipikus digitális bennszülött, hét–nyolc éves koromig alig láttam komputert, rohangáltam kint, sárkányt eregettünk, kincses térképet rajzoltam, mint más gyerekek. Az első telefonomat hatodik osztályban kaptam.

K. A./WMN: Mindig ilyen önálló vagy? Páros interjút szerettem volna eredetileg édesanyáddal, de egyedül érkeztél, egyedül mész előadni.

T. T.: Hoznak-visznek azért, nagyon hálás vagyok a szüleimnek a logisztikáért.

K. A./WMN: Nem nézik meg a szerepléseidet? Nem mindennapi, hogy az ember kamaszgyereke a (marketing) szakma öregjeinek ad elő…

T. T.: Az előadásokon nem szoktak ott lenni, vagy ha mégis, nem ülnek előre. Mert akkor nem tudok olyan szabadon beszélni, és akkor hozzájuk kapcsolódom. Nyitottak, segítőkészek, szuperek, de mégiscsak a szüleim!

. A./WMN: Mesélj a családodról kicsit. Honnan jössz?

T. T.: Anyukám eredetileg jogász végzettségű, de márkaépítéssel, médiával foglalkozik, ő szervezi a síeléssel, edzésekkel kapcsolatos dolgokat is a családi dolgok mellett, édesapámnak egy nagy lapostető-szigetelő cége van. Sokat jövünk-megyünk, sok időt töltünk együtt. Rengeteget túrázunk. De szeretünk otthon is lenni, beszélgetni.

K. A./WMN: Akkor a márkák iránti érdeklődés anyukádról ragadt rád?

T. T.: Az én generációmban a márkák egyre fontosabbá válnak, kicsit olyanok nekünk, mint régen rocksztárok lehettek a fiataloknak. Így Z generációsként különösebben extra okok nélkül is elérhet téged a kíváncsiság a márkák iránt

K. A./WMN: A hétköznapokon Ausztriában tanulsz. Hétvégéken hazajársz?

T. T.: Igen, három és fél óra autóút körülbelül az iskolám. Pénteken jön értem apukám vagy anyukám, hétfő hajnalban megyünk vissza a kollégiumba. Az osztályfőnök nagyon támogat abban, amit csinálok, szóval elnézik, ha hét közben is előadások vagy forgatás miatt hazajövök.

K. A./WMN: Csodagyereknek tartod magad?

T. T.: (nevet, tiltakozik) Nem, furcsa is ezt a kérdést hallani. Érdekelt a téma, amiben úgymond „sikeres” lettem, a sneakerek. Imádom a dizájnt, a divattervezést, a sportcipőket, analizáló típus vagyok, beleástam magam a márkák, vállalatok fejlődésébe, és imádok teóriákat is kiagyalni.

K. A./WMN: Ismersz olyan srácokat, mint te? Akiket – ahogy te fogalmazol – ennyire érdekelnek bizonyos dolgok? 

T. T.: Van például egy rapper barátom. Igaz, ő idősebb. Nagyon érti, amiket gondolok, a saját területén ő is hihetetlen tudatos, pedig látszólag teljesen más foglalkoztat minket. Mindkettőnkkel ugyanolyan gyorsan történt minden.

Idén pedig másodszorra voltam Oxfordban egy nyári táborban, ahol egy leadership-kurzuson vettem részt. Arról tanultunk, mitől lehet valaki hiteles vezető. És ehhez nemcsak politikai beszédeket néztünk, hanem Disney-filmeket is. Zseniális volt. Csomó fiatal, pont úgy élnek, mint én. Utaznak, 14–15 évesen üzleti terveik, szuper ötleteik vannak.

Valakit valami megfog, dolgozik érte, megtalálja a saját miértjét, Mégsem tartom rossznak, ha valaki még ilyen fiatalon, nem tudja pontosan, mit is akar. A lényeg, hogy tudjuk, mi érdekel bennünket, abból pedig bármi kialakulhat. Fontos, hogy kis lépésekben haladjunk, építkezzünk, ne nagyon hosszú távokra fókuszáljunk, mert akkor nem vesszük észre az aktuális esélyeket, amelyek formálhatják a jövőt.

K. A./WMN: Amiket most mondasz, azok nem egy tizenöt éves fiú szavai. Legalábbis nekem sokkal érettebbnek tűnsz a korodnál a mondataid alapján. Mit gondolsz, céltudatosabb, tájékozottabb vagy érdeklődőbb vagy a kortársaidnál? Esetleg a családi háttered, a neveltetésed tesz különlegessé?

T. T.: Sokféle az én generációm is, nem is szeretem az általánosítást egyáltalán. Talán annyi az előnyöm, hogy két ellentétes oldalát is tapasztalom a korombelieknek nap mint nap. Ebben az  iskolámba nemcsak öltönyben jönnek a szülők a gyerekekért, hanem munkásruhában is. Oxfordban láttam persze a másik oldal életét is. Sokat tanulok ebből is abból is.

K. A./WMN: Vannak barátaid?

T. T.: Igen, kifejezetten társasági ember vagyok. A digitális világon, a közösségi médián keresztül is sok értékes hozzám hasonló érdeklődésű srácot ismertem meg. De persze a korábbi barátaim is megvannak.

K. A./WMN: Szoktál kamaszosan lökött, lusta lenni?

T. T.: Persze. (nevet)

K. A./WMN: Nem vagy „túl tökéletes”?

T. T.:

Én is játszom a PlayStationnel otthon, mint a többi gyerek! Tudok komoly lenni, de alapvetően szabad és laza is vagyok.

K. A./WMN: Kupis a szobád?

T. T.: Tavaly a kollégiumi az volt, most már összeszedtem magam.

K. A./WMN: Jó gyerek vagy?

T. T.: Igen, azt hiszem.

K. A./WMN: A könyvet 13–14 évesen írtad. Remélem, nem bántó a kérdés, de felmerülhet sokakban: a te ötleted volt?

T. T.: Az enyém! Elkezdtem osztrák iskolába járni felsőben. Én kisebb koromban is extrém sokat olvastam, de most észrevettem, hogy a fogalmazási készségem ahhoz képest magyarul visszafejlődik. A germanizmusok beszivárogtak a magyaromba. A szüleim nagyon támogatták emiatt a blogolást. A cipőkről kezdtem el blogolni, mert nagyon érdekeltek. A blog kapcsán lehetőséget kaptam, hogy előadhassak egy marketingkonferencián.

Nagyon hálás vagyok a bizalomért. Tizennégy éves sem voltam, tíz percet kaptam, elkezdtem leírni, mit fogok előadni.

Arról, hogy sok márkának nem sikerül megtalálni az utat az én generációmhoz. A cipőmárkáknak viszont sikerül. A „hogyan” tanulságos lehet más márkáknak is. Összefoglaltam a lényeget. Írtam-írtam, és a végén egy sokkal hosszabb szöveg lett, mint amit előadhattam volna tíz percben. Meghúztam, de a munkát folytattam, kitaláltam, hogy könyvet írok belőle. Ehhez még hozzátartozott az is, hogy – mint mondtam – inkább klasszikus értékrendek szerint nőttem fel. Nekem a véleményem kinyilvánítására a könyv volt „természetesebb” mint a YouTube-csatorna, így ez jött előbb.

K. A./WMN: A felnőtteknek is van szerkesztője, kontrollja, kiadója. Ki segített neked?

T. T.:  A nagymamám nyelvész, ő korrektúrázta – miközben tanítottam neki a Word használatát. Ült egy szakmabeli anyuka az első előadásomon, aki nagyon odavolt, hogy ügyes vagyok. Ő javasolta anyukámnak, hogy mutassam meg egy kollégájának is a könyvet, aki médiás, és a kosárlabdán keresztül a cipők is érdeklik. Így is lett. Ő azt mondta, hogy óriási, de szerinte ez még nincs kész. Adjuk ki szerkesztőnek. Anyukám nem engedte, apukám sem, meg persze én sem akartam. Inkább magam tovább dolgoztam rajta a tanácsok alapján.  Az egész tavalyi nyarat rászántam a könyvre.

K. A./WMN: Nem szokványos, hogy marketingről ír valaki könyvet ennyi évesen.

T. T.: Különleges volt a projekt, olyat csinálni, amit más nem. Azért azt el kell mondjam, hogy akkor volt az oxfordi nyári kurzusom „entrepreneurship” témában, ahol a legnagyobb márkák víziójáról, missziójáról tanultunk, meg olyan dolgokról, amin itthon a felnőttek meglepődtek, hogy csak MBA-kurzusokon mesélnek ilyenről. Volt egy zseniális indiai tanárunk, nagyon jókat mondott. A stratégiagyártás közel áll hozzám. És nagyon szeretek írni. Tegnap például az Apple-ről és az  Adidasról írtam a weboldalamra egy aktualitás kapcsán.

K. A./WMN: Vonz téged az, hogy első lehess valamiben?

T. T.: Mindenkit vonz nem? De csak akkor, ha ezzel adok is valamit másoknak.

K. A./WMN: Kiket érdekel a tevékenységed? Szakmabelieket vagy civileket?

T. T.: Nagyon megtisztelő a szakma figyelme, és egyértelmű, hogy  igyekszem sok mindent tanulni a konferenciákon. A sneaker- téma pedig nagyon szeretett téma lett azóta a  YouTube-on a népes sneaker-közösségeken túl is. Sokan írnak, hogy rajtam keresztül megszerették és inspirálódtak. A videóim pedig átvisznek más területekre is.

K. A./WMN: Idegesítő, hogy sokan „cukinak” tartanak?

T. T.:

Nem idegesítő, de kicsit néha zavarba jövök ettől. Szerencsére egyre kevésbé vagyok cuki. Azért a lányok miatt ez a cukiság olyan kisfiús néha (nevet).

K. A./WMN: Szép síkarriered is van közben.

T. T.: Nehéz megmondani, honnan jött a sí. Amatőr szinten síeltünk családilag. A szüleim jó síelők. És egyre jobban ment, elmentünk hazai versenyekre. Az első itthoni amatőr versenyen mindhárman elindultunk. Közben két tannyelvű osztályba jártam egy sima általános iskolában, egy szót sem szólt a tanítónéni hozzánk magyarul, aztán jött a Deutsche Schule német ága felsőben, szóval a németet tökéletesen megtanultam. Közben már versenyeztem Alsó-Ausztriában, aztán megismertem a mostani sulimat. Nagyon szeretek ide járni. Most indulunk Svájcba egy hétre. Apukám pedig fontos „szakmai” szerepet is betölt a síeléssel kapcsolatos életemben. Ő élezi és szervizeli a versenyléceimet. Annyi helyre eljutok így, ez szuper. Tábor is lesz nemsokára.

Télen három hegyen is síelhetünk, egy órán belüli autóútra vannak az iskolától. Mindennap tudunk edzeni.

Amúgy ez egy elit síképző, kemény felvételi van, tizenkét embert vesznek fel egy osztályba. Körülbelül öt ilyen van összesen Ausztriában, de ez van hozzánk, Budapesthez a legközelebb. Ráadásul gazdasági specializációja is van, én pedig közgazdasági egyetemre szeretnék menni.

K. A./WMN: Ezt mikor döntötted el?

T. T.: Nem is tudom, idővel kialakult bennem. Azért választottam, mert nem akarom beskatulyázni magam. Érdekel egy csomó dolog, de mindnek van köze a tárgyhoz. Bármire váltok, fel lehet használni.

K. A./WMN: Kik a példaképeid?

T. T.: Sok van, például Manuel Feller síelő, aki nagyon mozgékony és agresszív versenyző, az ellentétem, mert én inkább taktikus, stratégiagyártó vagyok. Van tőle mit tanulnom.

K. A./WMN: Távol vagy a szülőktől, barátoktól egy másik országban. Ez nem nehéz?

T. T.: Eleinte az volt, hisz korábban nem jártam táborokba sem itthon. De nagyon boldog vagyok ettől a döntéstől. És nagyon sokat együtt van a család így is. Egy másik kultúrát ismertem meg. Az iskola szuper, ennél már csak nyári tábort szerettem jobban. Képzelj el egy kéthetes egyetemet, ahol mindenféle kurzus közül választhat az ember. Én találtam magamnak az interneten a lehetőséget. Oxfordban, ami számomra igazi álomhely. Idén már másodszorra vagyok itt, és most a  leadershipet választottam.

K. A./WMN: Mi az álmod?

T. T.: Azt tudom megmondani, mi foglalkoztat most. A divat, a dizájn, a gazdaság. Ja, és DJ is vagyok, Amszterdamban is tanultam, a zene is nagyon érdekel.

K. A./WMN: Szabad, kreatív ember szeretnél lenni vagy egy szervezet irányítója inkább?

T. T.: Miért ne lehetne egyszerre a kettő? Ott van például Virgil Abloh tervező. A generációm egyik nagy inspirátora. Eszméletlenül kreatív, közben pedig tényleg egy óriási leader. A saját márkája mellett már a Luis Vuitton férfi részlegét is ő vezeti.

K. A./WMN: És a sport? Mennyire megy jól?

T. T.: A tartomány három legjobbja között vagyok, nagyjából egy szinten velük. Tavaly háromszoros korosztályos magyar bajnok lettem. A magyar utánpótlás is nagyon erős. Keményen dolgozom tovább.

K. A./WMN: Szereted?

T. T.: Nagyon. Szenvedély.

K. A./WMN: Mennyit alszol egy nap?

T. T.:

Átlagban nyolc órát. Az a fajta vagyok, akire rá kell szólni, hogy most már lámpaoltás. Most már koleszos vagyok, úgyhogy az az intő jel magam számára, hogy kiejtem a telefont a kezemből, és laptop felett is aludtam már el.

K. A./WMN: Hogy néz ki egy napod?

T. T.: 7.25 kor kezdődik az iskola. Mindennap edzés, valamikor kettő is, iskola hatig. Aztán leckeírás újra az iskolában, vacsora. Fél nyolctól tízig van időm minden másra. A YouTube-ra heti egy videót készítek. Most például Cinthya Dictatorral beszélgettem, akivel te is nemrég. Fantasztikusan érdekes ember.

K. A./WMN: Leszerződtetett influencerként egy nagy cipőbolthálózat. Mondhatni, kenyérkereső lettél?

T. T.: Nem azért még erről szó sincs. És náluk nemcsak egy „influencer” vagyok, nem is szeretem ezt a szót, hanem bevonnak tanácsadóként is a generációm képviseletében, miközben én is tanulok tőlük

K. A./WMN: Mire költöd a „zsebpénzt”? Cipőkre?

T. T.: Néha, de inkább próbálom újra a videóimba belefektetni.

K. A./WMN: A nagypapád, úgy tudom, cipész volt. Miatta kezdődött a cipőmánia?

T. T.: Igen, innen is ered a vonzalom, meg, ugye, a német YouTube-ot néztem fiatalabb korom óta, és ott fedeztem fel magamnak a sneakerrel foglalkozó vlogokat.

K. A./WMN: A nagypapád mit szól a videóidhoz?

T. T.: Sajnos nem él már. Nagyon szerettem…

K. A./WMN: Rád kell még szólni, hogy öltözz melegen? Vagy ez már nem téma egy ilyen önálló fiatalember esetében?

T. T.: 

Anyukám aggódós típus. És egy másik országban vagyok. Néznek is rám furcsán a többiek, miért telefonálunk  ennyit naponta. Féltenek.

K. A./WMN: Kellett téged noszogatni bármikor? Tanulásra például…

T. T.: Leckeírásra minden gyereket kell, nem? Úgy tapasztalom, sok előítélet van a generációmmal kapcsolatban. Például, hogy nem érdeklődők. Kockák. Nem köti le őket semmi. De én nagyon jó példákat látok. A virtuális világ különben sem egy külön világ, hanem a valódi meghosszabbítása. Bizonyított, hogy ahol van wifi, többet találkoznak az emberek, pusztán azért, mert megkönnyíti a kapcsolatfelvételt. Kapcsolódni szeretnénk valahogy egymáshoz, ez a lényeg. Lényegében erről szólnak az előadásaim, a könyvem, minden tevékenységem.

Kurucz Adrienn

Képek: Kaszás Tamás

MEGOSZTÁS
Előző cikkEger legjobb borai
Következő cikkElhúz a két Instás