A világforradalomban némileg elnyűtt nyugdíjas táborozók, kábeleket kapcsolgató kormánypárti tévéstábok, sőt Kósáné Kovács Magda: vasárnap délre alaposan megtelt a Baloldali Szigetfesztiválnak helyet adó horányi Regatta Szabadidőközpont nagyterme, ami nem csoda, elvégre ekkor tűntek fel a katedrán a rendezvény headlinerei, hogy belökjék a rendszerkritikus értelemben vett bulitraktort.

Igaz, kicsit szíven ütött bennünket, amikor megtudtuk, hogy a magyar politika enfant terrible-je, Tóth Bertalan az utolsó pillanatban lemondta a szereplését.

Csalódottságunk azonban hamarosan elszállt: kiderült, hogy Karácsony Gergely Párbeszéd-társelnök, Komjáthi Imre MSZP-alelnök és Vajnai Attila általános kommunista mellett a mindig izgalmas Hegyi Gyula felel majd a felhőtlen közérzetért.

Haladjuk meg a kapitalista társadalmat!

Nem tétovázott a beszélgetést moderáló, egyébként pártja szakszervezeti kapcsolattartójaként funkcionáló Komjáthi, jó érzékkel rögtön az elején csutkára tolta a hangulatot. Láthatólag jól bírja az ilyesfajta közönségek nyelvét: egyetlen mondatával –

„Munkát, kenyeret, kedves elvtársak!”

– elérte, hogy a jelenlévők kollektív tudata kéjesen pulzálni kezdjen. Az ideológiai gerjedelem nem is lanyhult eztán, még Karácsony megszólalásai alatt sem, pedig ő aztán tényleg makacsul küzdött azért, hogy szürke legyen.

Amilyen ügyes volt a kezdés, annál sutább a folytatás: Komjáthi elvtárs rémisztően vaskos kérdéscsokrot dobott a politikusok elé az asztalra. Mi a felelősségük az áprilisi eredményben? Milyen konzekvenciákat vonnának le belőle? Mit csinálnának ma másképp? Valóban belesimultak a NER-be az ellenzéki pártok? „De a nagy kérdés igazából az – csavart mondandóján a szocialista politikus –, hogy vajon a választók belesimultak-e a NER-be.” Taps. „Ha a választók úgy gondolják, hogy ez szükséges a túlélésükhöz, vagy hogy hasznot tudnak húzni belőle, a politika nem tud mit tenni” – állapította meg. Komjáthi arra is kíváncsi volt, hogy a „jobboldali pártok, tehát az LMP, a Momentum, a Jobbik” egymásra találása idején a baloldal ténylegesen hogyan képzeli el az együttműködést.

Karácsony elárulta: reflexív, önmagát gyötrő ember ő, emésztette is magát a választáson elért eredmény miatt. Az elmúlt nyolc évben sok olyan dolog van, amit ma már másképp tenne, így például az LMP-s pártharcok során,

saját miniszterelnök-jelölti tevékenysége miatt viszont nincs lelkiismeret-furdalása.

Elmondása szerint az volt a feladata, hogy „reményt adjon egy reménytelen helyzetben”, nem nagyon tudta volna másképp csinálni azt, amit csinált. „Hittem, hogy megakadályozható a kétharmad, hogy feljebb tudunk mászni a gödörből” – jelentette ki.

Az ellenzéki kampány egyik arcaként megpróbálta felülről elindítani azt, aminek alulról kellett volna nekikezdeni: egy új baloldali identitás és narratíva kidolgozásának. Karácsony szerint kevés négy hónap arra, hogy meggyőzzék a társadalmat egy programról, ehhez mindennapi terepmunka, a választókkal folytatott beszélgetések szükségesek. „Hiszek abban, amit a választás előtt elkezdtünk, hiszek abban, hogy a magyar baloldalnak baloldalibbnak kell lennie” – fejtegette, hozzátéve: azt is vizsgálni kell, a nemzetközi progresszív mozgalmak miként érnek el sikereket. (A mellettünk helyet foglaló szélsőbaloldali fiatalok alig győztek bólogatni.) Karácsony szerint jó válaszaik vannak, de közösséget kell építeni, „most jön az aprómunka”.

Szép volt a Párbeszéd elnökének mondandója, de ennél azért érezhetően többre vágyott a közönség: ekkor ragadta meg a mikrofont Hegyi Gyula. „A pártunk nem tisztázta, mit jelent a baloldali, szocialista párt fogalma. Szerintem olyan szervezetet takar, ami hosszú távon meg akarja haladni a kapitalista társadalmat” – jelentette ki az MSZP Baloldali Tömörülésének elnöke, dübörgött is a taps.

„Ez nem utópia, nem kommunizmus”

– fűzte hozzá Hegyi Gyula. A választási kudarcnak több oka is van szerinte, így a gyurcsányi kormányzás rájuk vetülő árnyéka, vagy a markáns baloldali program megfogalmazását megakadályozó összefogás. Ugyancsak súlyos hiba volt túlzottan hinni az esti tévéműsorokban való szereplés erejében – lásd Juhász Péter esetét. Sok szocialista politikus vidéki fórumokat mondott le azért, hogy elmondhassa a magáét az Egyenes beszéd-ben, a balmazújvárosi szavazót azonban ez nem győzi meg. Hegyi úgy véli, a Botka-jelenséget is rosszul kezelték, igaz, a négyszer újraválasztott szegedi polgármesterrel nem könnyű kijönni, nem ébredt rá, hogy a „sok bolond MSZP-ssel” nem úgy megy a dolog, mint a városi adminisztrációban. Mindezzel együtt a kétharmad nem az MSZP-P-n múlott a volt filmkritikus szerint, azt a Jobbik és az LMP „b-b-b-ba… bökte el”.

Nem alaptörvény kell, hanem alkotmány, amely garantálja a szociális jogokat, köztük a lakhatáshoz való jogot” – nyitott Vajnai Attila az Európai Baloldaltól, akinek még így, a harmadik napon is sikerült lenyűgöznie bennünket. Vajnaiból egyszerűen sugárzik a Jelentőség; olyan végtelen magabiztossággal beszélt, mintha tömegek voksoltak már volna rá választáson. Szerinte is a közösségépítés a legfontosabb, a házigazda jogán pedig konkrét javaslatokat is tesz. Küzdeni kell az energiaszegénység ellen (nem elég a halogén izzók betiltása, korszerű LED-lámpákat kell osztani a szegényeknek); európai partnerekre támaszkodó, szakértőkből álló társadalmi bizottságot kell létrehozni a paksi atomerőmű-bővítés ellenőrzésére, a projekt ugyanis „sarlatánok kezébe került”; népszavazáson kell kikényszeríteni az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Vajnai ezután a náci propagandaterjesztőket ostorozta, elfogadhatatlan szerinte, hogy a volt gettó területén horogkeresztes hanglemezeket terjesztenek a provokátorok. Kezdeményezi a Btk. módosítását,

zéró tolerancia kell a náci propaganda ellen, csak a náci propaganda ellen, nyomatékosította.

Ez a „csak” szüli majd a beszélgetés legizzóbb pillanatait. De erről később.

Fasiszta diktatúrában nincsen népszavazás

Jött a második kör, Karácsony Gergely elmondta, hogy „a magyar társadalom közösséghiányos”: azt a társadalmat, ahol az emberek úgy érzik, csak magukra számíthatnak, ahol a történelmi túlélés ösztöne vezérli őket, a hatalomnak könnyű túszul ejtenie. „Nem a társadalom simult bele a NER-be, hanem a nagy többség részben egzisztenciális okokból, részben a valóban nyomasztó világ miatt úgy érzi, a NER-rel ér révbe” – vélekedett. Az is baj, hogy hiába megy el az ATV-be vagy egy lakossági fórumra, buborékokban marad, a közösségépítésnek éppen a buborékokból való kijövetel lenne a célja.

A párbeszédes politikus nem akart senkit lelombozni, de szerinte be kell látni: a magyar „látszatdemokráciában” nem lesz népszavazás semmiről, ez az intézmény csak elvben létezik, a gyakorlatban megakadályozzák a kopaszok. „Ha arról beszélünk – és most nem a saját terminus technicusomat használom –, hogy fasiszta diktatúrában élünk, akkor miért akarunk népszavazást bármiről?” – kérdte. Ugyanígy át kéne szerinte gondolni, a harmadik kétharmad alatt milyen politikai eszközöket kéne tiltólistára tenni, ne keltsék azt a látszatot, hogy ez egy demokrácia. A parlamenti munka ettől még nem haszontalan, de úgy kell tenni, mint Tordai Bence párttársa – „bemenni és letegezni a miniszterelnököt”. Karácsony hangsúlyozta: a Fidesz győzelme „a szerencsén is múlt, nem lesz mindig ennyi uniós pénz, konjunktúra, menekültválság”.

Hegyi Gyula szerint hibrid rendszerben élünk, amelynek vannak demokratikus elemei,

„mindannyian szabadon megyünk innen haza”,

szerinte ezért butaság árulónak tartani azt, aki „igénybe veszi a parlamenti politizálást”.

Emellett azonban másfajta ellenzékiségre is szükség van – az illegális Kommunista Pártot, a szakszervezeteket, a szabadkőműveseket hozta történelmi példaként –, amely „nem veszi tudomásul a rendszer létező demokratikus lényegét”, diktatúrának tekinti azt, és ellenszegül neki. A két ellenzéki irányzat azonban egymással harcol, a parlamenti pártok és a civil szervezetek marakodnak. Nem hiszi, hogy demokratikus választással az Orbán-rendszert le lehet váltani, ezt előre nem látható válságok fogják elhozni. A kultúrpolitikára is kitért, szerinte megbukott az az SZDSZ-es nézet, hogy a kultúrának piaci elven kell működnie, látható, mennyire gyengék a baloldal pozíciói a mai kultúrharcban, pedig a huszadik századi magyar kultúra alapvetően baloldali, szabadelvű volt. A Fidesz migrációs kampánya nyomán az a mítosz is megdőlt, hogy Magyarországon nem lehet külpolitikával politizálni: a baloldalnak azt kéne bizonyítania, hogy a Fideszhez közeli erők kisebbségben vannak Európában.

Elkövetkezett a közönségkérdések ideje, a szlovén baloldal győzelme és a Macron-Orbán-ellentét egyaránt szóba került. Karácsony szerint tanulni kell a szlovén példából, ahogy az amerikai Demokrata Párt számára nagyon szimpatikus átalakulásából is – a demokraták nagy eséllyel szocialista programmal indulnak a következő választáson. Hegyi mosolyogva felidézte, hogy a szlovén Levica a munkások és punkok szabadegyeteméből nőtte ki magát majd’ tízszázalékos párttá, nekünk pedig átfutott az agyunkon a kérdés,

vajon a közönség köreiben Johnny Rotten vagy Marosán György lehet-e népszerűbb.

Hegyi és Karácsony egyetértett abban, hogy Orbánt európai szerepét túlértékelik itthon, „Orbán a német tőke kijárója Közép-Európában, a V4-ek között a külföldi bankoknak Magyarországon a legnagyobb profitjuk, a legnagyobb adókedvezményeket itt kapják” – hangsúlyozta Hegyi, Karácsony pedig rámutatott: a magyar baloldal bele van szerelmesedve az unióba, nem veszik észre, hogy az EU jelenleg nagyon távol van attól, amit ők szeretnének, az uniós választások előtt épp ezért az unió gyakorlatával szemben nagyon kritikus kampányt kell majd folytatniuk.

Elvásik a veres csillag – vagy mégsem

A leghevesebb indulatokat azonban a Mandiner munkatársa szabadította el. Illés Gergő kolléga arról kérdezte Vajnai Attilát, miért csak a horogkereszt betiltására van szükség – talán azt gondolja, hogy a nácizmus és a kommunizmus nevében elkövetett bűntettek nem összevethetők?

A termet egyszeriben a felháborodás tengermoraja töltötte be. „Figyelj, a vörös csillag nem azonos a kommunizmussal, azért” – zúgolódott mögöttünk Józsa István. „A nyolcórás munkaidőt is az ötágú vörös csillag vezette be!” – méltatlankodott egy fiatalember.

„Egy kis történelmet kéne tanulnod!”

– hangzott a jó tanács a hátsóbb sorokból. A morózus tekintetű Vajnai azzal érvelt, a vörös csillagot számos baloldali szervezet – így például a már említett szlovén Levica is – használja Európában, a strasbourgi bíróság is rendre úgy ítélt, hogy a munkásmozgalmi jelképeket szabad használni.

Hegyi Gyula elmondta: még uniós képviselősége olyan előterjesztés került az Európai Parlament elé, amely azt irányozta volna elő, hogy a nácizmus és a kommunizmus bűneiről együtt emlékezzenek meg, ő viszont módosítót adott be annak érdekében, hogy a kommunizmust sztálinizmusra cseréljék a szövegben, e két fogalom ugyanis nem összemosható. Javaslatát el is fogadták. „Frida Kahlo például kommunista volt, mégsem követett el semmilyen gaztettet” – jelentette ki.

Egyedül Karácsony Gergely nem szegődött a világtörténelem leggyilkosabb ideológiájának apologétájául: mint elmondta, a magyar baloldal válságának az is oka, hogy nem tisztázta az államszocializmushoz való viszonyát. Dédnagyszüleit málenkij robotra hurcolták el, nem is tértek haza. Karácsony olyan baloldalt szeretne építeni, ami nem relativizálja az államszocializmus bűneit, emellett nyílt vitát szorgalmaz az őszirózsás forradalomról, a Tanácsköztársaságról, ötvenhatról.

Egy idős úr – mint kiderült, a Munkáspárt 2006 egyik elnökségi tagja – ezután bennünket szólított meg. Kijelentette: a Pesti Srácoknak meg a Mandinernek ő nem nyilatkozik, de szeretné feltenni nekünk a kérdést, a világtörténelemben melyik országban volt kommunizmus. Az úr nem hagyott felelni minket,

rögtön rá is vágta: „Kommunizmus a világon soha sehol nem volt”.

A nyolcórás munkaidőt emlegető, az egész beszélgetést túlcsorduló lelkesedéssel hallgató fiatal aktivista is mikrofonhoz jutott, felszólalásában elmondta: a magyar baloldalnak nincs társadalmi beágyazottsága. Amerikában a Demokrata Párt soha nem látott balratolódást visz végbe, Spanyolországban szocialista kormány alakult – tanulni kell ezekből a példákból, még ha a „lakájmédia meg a nihilista média, mint a 444 meg az Index” ezekről nem is ír.

Reméljük, mi megtettük a tőlünk telhetőt.

Forrás: http://mandiner.hu/

Fotó: Török Zsolt FB

MEGOSZTÁS
Előző cikkNagymágus Szentesről
Következő cikkSoros tolja