Iskolai órára, ahol a tanár elmondja, amit tudni kell – ínyencek számára: frontális osztálymunkára – senki se számítson. Bőven akadnak személyes sztorik, nevettető beszólások a rendezői koanok mellett. Ezekből választottuk ki a kilenc kedvencünket.

Az első szerepéről

“Amikor csókolóztam a szeméttároló mögött nem mondom, hogy kivel, akkor büntiből elvették a róka szerepét A róka és a két medvebocs című mesében. Ez valamilyen óvodai ünnepség volt. Állítólag, ezt anyám meséli, én megbetegedtem és feküdtem a dunyha alatt, amíg vissza nem kaptam a szerepet természetesen.”

 

Arról, hogy milyen a jó vezető

“Egy vezetőnek sem kell eljátszania egy kitalált távolságtartó, hideg szerepet a beosztottjaival szemben, mert nem attól lesz respektje. Nem attól fogják tisztelni és szeretni, hogy eljátssza a főnököt. Én pont az ellenkezőjét tapasztaltam.”

És arról, hogy ő milyen vezető

“Van rólam ez a pletyka, hogy egy állat vagyok. Igen, azt hiszem, hogy néha tudok állat lenni. De nem személyesen vagyok állat, hanem az ügy miatt vagyok állat. Azért vagyok állat, mert azt gondolom, hogy azt a feladatot, amit csinálunk, abba nem rakja bele mindazt az energiát és szenvedélyt, amit bele kellene rakni.”

A siker veszélyeiről

“Az én szakmám, a színház, az nem engedi meg szerintem, hogy az ember beleüljön a sikerbe, és azzal foglalkozzon, hogy ő mennyire csodálatos, mennyire fantasztikus, mennyire nagyon sikeres. Én azt tapasztaltam az évtizedek alatt, hogy azok a kollégáim, akik beleültek ebbe, azok nagyon rövid idő alatt megszűntek jó színészek lenni.”

A memória trénigjéről

“Nem tudom, hogy mennyire kell még ma is az iskolában verseket tanulni. Ez nem csak azért jó, mert az ember tud magyar vagy nem csak magyar verseket. Hanem azért is, mert az agyat pörgeti. Lehet edzeni a memóriát, ahogy lehet edzeni a testet is.”

Öltözködésről és divatról

“Az öltözködésben mindig az a nagyon nehéz, hogy az ember ne csinálja túl. Ne legyen túl elegáns, ne legyen túl laza, ne legyen túl ilyen, ne legyen túl olyan. Van egy csodálatos ember, aki rendes, normális, papírokkal igazolható kékvérű arisztokrata. Amikor először mentem hozzájuk, akkor megkérdeztem, hogy hogyan illik viselkedni. Szorongtam, féltem, faluból jutottam az arisztokraták közé. És ő a legszebb mondatot mondta: úgy viselkedj, ahogy neked természetes.”

A problémák feldolgozásáról és önkritikáról

“Ha valami nagyon nehéz, vagy valami nagyon nem megy, akkor erővel rá kell venni magadat, hogy valahogy kicsit hátralépj és kicsit rá tudj nézni a dolgokra. Ha ez egyedül nem megy, mert van olyan, hogy az embernek egyedül nem megy, akkor ott vannak a barátok, ott vannak a családtagok, vagy ott van egy szerelem, vagy ott van egy bárki. De még akár azt is mondom, hogy ott vannak a szakemberek.”

A karrierről és a szorongásról

“A csodálatos, hatalmas színész bölény kollégáim is ezt mesélik, akik élnek a Garastól, a Törőcsiken át, a Darvas Iván ezt mesélte, hogy attól, hogy azért mert minél tovább csinálod és minél inkább sikeres vagy, nem jelenti azt, hogy nem szorongsz tőle, hogy nem félsz.”

Forrás: https://forbes.hu/

Fotó: Mesterakadémia